A múltkor a Google-re terelődött a szó, úgyhogy megragadom az alkalmat, hogy a Google-ön keresztül megfogjam az AGILE sikerének egy másik fontos okát, amely nélkül nem válhatott volna, azzá ami napjainkban.
Azon friss szemléletű cégek megjelenése és felemelkedése, amelyek prototípusának a Google-t tekinthetjük, nagyban hozzájárultak az agilis szemlélet sikeréhez. Az a presszió, amit ezeknek a cégeknek újszerű gondolkodásmódja, a hagyományos nézetekkel szakító szemlélete, és az iparági paradigmák/gyakorlatok/módszerek megújításában vállalt aktív szerepe, és persze ezekkel (is) elért sikeressége, jelentett a hagyományos szereplőkre, egyértelműen segítette az AGILE felemelkedését, globális elterjedését. Hiszen mindezzel a többi szereplőt is az eszmei frissítés felé terelték. Remekül megfigyelhető ez például a Microsoft 2000-es években kezdődő és napjainkra kibontakozott fejlődési pályáján.
De mi is az, amit a Google illetve a vele jelképezett szereplők hoztak az iparágba? Meggyőződésem, hogy elsősorban az, hogy nem érték be kizárólag a hagyományos szemlélettel: “egy vállalat célja, hogy profitot termeljen”. Ha megnézzük Google kezdeti történetét, akkor mintha ez nem számított volna annyira. De ez természetesen nincs így. Mindegy, milyen célból termelsz profitot, mert a lényeg, hogy anélkül nem maradhatsz életben mint gazdasági szereplő. A Google is profitra tört, még ha kezdetben ezt a saját túléléséért is tette. Nem sokon múlt, hogy a Google-t, még “csak” mint forradalmi keresőmotort, felvásárolják a kibontakozó internetgazdaság akkorra már erős szereplői, és nagyon sok minden másképp lenne ma. Szerencsére a dinoszauruszok fő erénye nem a gyors felfogás, és néha mire észreveszik, már átalakult a táj körülöttük.
A fő különbség nem is a profithoz való hozzáállásban van, hanem hogy nem érték be ennyivel. Többet akartak, átfogóbb filozófia mentén szerveződtek. A világot akarják jobbá tenni, gondoljunk a Google mottójára: “Don’t be evil”... Tudom, hogy vannak hangok, amelyek aggódnak ezen szereplők túlzó technológiai, gazdasági és pénzügyi hatalmáért. Hogy egy olyan szegmensben diszponálnak túl koncentrált mértékben erőforrások fölött, amely az élet egyre fontosabbá váló területe. Egyre szélesebb tömegek egyre nagyobb és rendezettebb adatait birtokolják. Aggódnak a szabályozatlanságért, a “fékek és ellensúlyok hiányáért”. De az igazság az, hogy ezek a cégek mindeddig sokkal felelősségteljesebben viselkedtek, mint a választott vezetőink. A rendelkezésükre álló erőforrásokat sokkal okosabban és hatékonyabban használják fel, sokkal inkább a köz javára, mint a kormányaink, akiknek ez alapvető kötelességük lenne. A felhalmozott pénzbeli tőkét pedig sokkal kisebb mértékben vonják ki a működő gazdaságból, mint a hagyományos nagy pénzügyi alapok. Mintha kevésbé lennének irigyek, és én egyelőre nem látom nyomát az erőkoncentrációra és a megszerzett javakkal való visszaélésre alapuló dinasztiák alapításának.
A vállalati kultúra egy nagyon magas szintjét képviselik, amely szélesebb aspektusban is megállja a helyét. Amelynek a középpontjában mintha az ember állna, ez pedig a hangzatos szlogenek mögött nagyon ritkán van valóban így napjainkban. Fel fogok sorolni pár a Google-re jellemző gyakorlatot. Mindenki gondolkodjon el rajta, hogy milyen messze van ettől (és miért) az a cég amelyben tulajdonos, vezető, vagy alkalmazott.
Talán a legközismertebb tény a kutató nap. Ez az egyetemi életből átvett szokás, ahol a tudományos munkatársaknak - az egyéb kötelezettségek mellett - heti egy munkanapot biztosítanak a saját tudományos munkájukra. Igen a Google-alkalmazottak a héten egy napot olyan projekten dolgozhatnak amelyet nem a cégtől kaptak feladatnak, hanem a személyes ötletükből, érdeklődésükből fakad. Számos ilyen projekt nőtte ki magát Google termékké, melyeknek sikerének gyümölcseit az eredeti ötletgazdák/alkotók gazdasági értelemben is élvezik. Mert a munkád gyümölcse, ha az a Te személyes tudásodra, a képességeidre, a befektetett erőfeszítéseidre és az elkötelezettségedre épül, nem a céged kizárólagos tulajdona. Azt nem lehet megvenni a munkabérrel, mert az értéke felbecsülhetetlen. Diszponálsz fölötte, birtoklod és tulajdonlod. És ez akkor is így van, ha a munkaszerződésed mást állítana...
Aztán ott van a tervezett feladatok ráfordítására használt 2-es szorzó. Jól érted. Ha egy feladatot várhatóan kb. 4 óra alatt tudsz elvégezni, akkor arra 8 órád lesz. Cserébe a munkádnak a tudásod legjavát kell reprezentálnia mindig és minden körülmények között. És még valami: ha felfedezel egy hibát (mindegy kié, mert ugye csak közös hibák vannak: “a kód mindenkié”), vagy találsz valamit, amit jobbá tudnál tenni, akkor gondoskodnod kell annak publikálásáról, megszüntetéséről, megjavításról. Nem kell feltétlenül neked megoldanod, bár a felfedezett hibánál sokkal értékesebb a felfedezett és megoldott hiba. Ezt az azonnali, a mindennapi tevékenységbe ágyazott hibajavítást a szoftver fejlesztésben Törött-ablak alapelvnek (Broken Windows Principle) hívják. Biztos fogok még bővebben szólni erről, mert nagy kedvencem, és egyébként is a szoftverfejlesztésben a különféle alapelvek és minták meghatározó jelentőségűek. Azt fejezik ki, hogy tudatos tevékenység amit csinálunk és nem esetleges. Minden amit teszünk, és annak, hogy miért úgy tesszük, annak oka van. De most egyelőre a Google-nél tartunk.
Talán kevésbé köztudott, de a Google emellett arra bátorítja a munkatársait, hogy napi 8 órát dolgozzanak. Azt mondják, hogy az tényleg munka legyen, 100%-on, intenzíven, de utána menj és élj. Éld meg, élvezd az életed, légy boldog. És pihend ki magad. Nem, nem hülyék. Csak szeretnék fenntartani, hogy a munkatársaik örömmel, kipihenten és maximális elszántsággal vetik magukat abba a 8 óra munkába. Holnap is, és holnapután is. Talán az ingyen kaja, a jó fizetés és a többi dolog miatt ez is oka lehet, hogy a Google mindig favorit a legjobb munkahely választásokon.
Van olyan, hogy valamit meg kell oldani. Határidő van, valami nem működik, keresünk egy hibát, amit mielőbb meg kell szüntetni. Ilyen egyszerűen van. Én programoztam már párszor 30 körüli órát egyfolytában, nem esett jól, és a vége felé már biztos nem volt semmennyire hatékony, de kellett. Nos, a Google-nél van egy szabály: nincs megtiltva a túlóra globálisan, talán nem is lehet, egyszerűen vannak vis maior helyzetek. De az a szabály, hogyha elrendeled egy beosztottadnak, hogy maradjon bent és dolgozzon egy problémán, akkor te is bent maradsz és dolgozol ugyanazon a problémán.
Lehetne még sorolni, de a lényeg talán látszik. Bátran mennek szembe sztereotípiákkal, felelősségteljesen és tisztességesen gondolkodnak, emberközpontúan. Jól bánnak az emberekkel, mert képesek felfogni, hogy ők a legértékesebb erőforrás amivel rendelkeznek. És talán azért is, mert az ahogyan bánsz az emberekkel, az meghatározza, hogy mennyit érsz, hogy tisztességes vagy-e. Képesek túllátni a pillanatnyi érdekeken. Nyitottak. Mindezt nem az egyének szintjén, hanem a vállalati kultúra szintjén. Nem akarnak mindenből pénzt csinálni, képesek látni a “nagyobb képet”.
A Google-nél és a hozzá hasonló cégeknél rengeteg csapat használ agilis elemeket. Nem csak metodikai, de programozási elemeket is kell ezalatt érteni. Vannak olyanok, amelyeket ők dolgoztak ki. És mindaz amit a tudás megosztásról, a széles közösség bevonásáról, a szerzői jogokkal kapcsolatos szemléletről és a többiről mondtam az előző posztban azt a legteljesebben komolyan veszik. A Google fenntart számos ezzel kapcsolatos szolgáltatást. Ott van a Developers amely rengeteg minden: a Google számos WEB-es API-jától indulva, az általuk fenntartott CDN-en át, egészen a Startup-támogatásig. Benne a Code, amely ingyenes project hosting szolgálatás open source projektek számára. De mindez, vagy ez a szemléletmód nem csak a Google-re jellemző, hanem mindazon cégekre, amelyek prototípusaként a Google-t használtam.
Hogy hozzak egy szép magyar példát (vagy, ha magát az Open Academy-t veszem akkor inkább kettőt!): volt szerencsém a tavalyi developer AO-n meghallgatni Tóth Szabolcs előadását a Javascript Modul Server-ről. A lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy egy WEB-site-on hogyan kezeljük a JavaScripteket, és szolgáljuk ki hatékonyan és biztosan a kliensek (webböngészők) ezek iránti igényét. Függőség feloldás, verziókezelés built-in. Cool stuff. Ezt a Ustream saját magának fejlesztette, egy létező probléma kezelésére, amelybe minden komoly WEB-es portált üzemeltető vállalat beleütközik majd. De ingyenesen, forrással együtt elérhetővé tette a megoldását. Itt lehet beszerezni. De számtalan példát lehetne citálni...
Az ilyen vállalatok nélkül az AGILE ma biztos nem tartana ott, ahol tart. De maga a programozás sem. És a legszebb az egészben, hogy biztos vagyok benne, hogy ezek a vállalatok sem tartanának ott az AGILE nélkül, ahol vannak.
Mindez nem csak közvetlenül ezen cégek berkeiben hasznosul, hanem átalakítják a többi szereplő gondolkodását is. Egyrészt, talán már említettem: az AGILE tényleg működik! És emellett a tény mellett azért elég nehéz elmenni, ha komolyan veszed magad.
De van egy másik ok is. Az iparág nagyon jelentős szakemberhiánnyal küzd. Egyszerűen globálisan nem áll rendelkezésre annyi magasan kvalifikált, a szakmájának teljes mértékben elkötelezett szakember, amennyire szükség lenne. Ilyen helyzetben pedig egyetlen vállalat sem teheti meg, amely igazán jó munkaerőt akar alkalmazni, hogy ne vegyen át a haladó vállalati kultúrából, a mögötte rejtőző filozófiából. És végül nem tehetik meg, hogy ne vegyenek tudomást az AGILE-ről. Egyszerűen azért, mert ezek a magasan kvalifikált szakemberek régóta az agilitásban élnek. Ezért is azok, akik. Ők maguk az AGILE jelene és jövője. És köszönik, de már többé nem óhajtják lejjebb adni ennél.
