Agile - Sikerre ítélve

(A felhasznált rajz Angelina Benedetti munkája.)

A lehető legjobb helyen, a lehető legjobbkor éltek. Nem csoda, ha hőssé lettek. (Leia Organa nyomán)

Azt ígértem a múltkori posztban, hogy rátalálok majd azokra a pozitív és reménykeltő elemekre, amelyek többek között az AGILE sikeréhez is hozzájárultak.  

Nagyon fontos komponens az egészben, maga az internet mint kommunikációs színtér. Az iparág szereplőihez természetesen közel állt a világháló, készség szinten használták az ezzel kapcsolatos eszközöket, maguk is újabbakat gondoltak ki és alkottak meg. Az információk széles körben sokakhoz eljutottak. Ezek a mozgalmak pedig nyitottak és befogadóak voltak. Nem csak az AGILE komponenseivel volt ez így, számos fontos szabvány, vagy szoftveres összetevő gyakorlatilag nyílt levelezőlistákon, vagy egyéb nyilvános platformokon formálódott, nem csak széles közönség szeme előtt, de gyakran aktív közreműködésével is. Sokszor maguk a forráskódok, vagy legalábbis a prototípusok is nyilvánosak voltak. És egyre inkább azok ma is.

Mindez nagyban segítette a szereplők egymásra találását, a gondolatok terjedését és formálódását. Az egész nagyon hasonlított egy tudományos/akadémiai mozgalomra. Csak sokkal szélesebb tömegeket érhetett el, és mentes tudott maradni a tudományos világ árnyoldalaitól: a tekintélyelvűségtől, a dogmatikus szemlélettől és az ezzel való küzdelemre elpazarolt energiáktól. A szereplők nagyon gyakran a személyes meggyőző erejük, a tudásuk, a kompetenciáik, agilitásuk és a gondolataik kidolgozásába, publikálásába fektetett erőfeszítéseik révén nyerték el a státuszukat. Hogy ki milyen rangot birtokolt a hagyományos tudományos/szakmai életben nem volt annyira jelentős szempont.

A viszonylag nagy publicitás és az aktív szereplők magas száma egyfajta automatikus demokráciát hozott, amely erősítette a fentieket. Vannak persze legendássá vált nevek a mozgalomban, de az AGILE mindig is egy széles bázisú, sokszínű és szerteágazó mozgalom tudott maradni, amiből nem emelkedtek ki autoriter, és dominanciára törő szereplők. Vagy saját jellemük nagysága, vagy a széles bázisú közösség korlátozó hatása szabott gátat az ilyesminek.

Illetve még egy dolog: az AGILE mindig is eredménycentrikus volt ("A működő szoftvert..."). Ez pedig egyfajta hasznosnak bizonyult evolúciót hozott a mozgalomba. Azok a szereplők és elemek tudtak felemelkedni, amelyek tényleges eredményeket voltak képesek felmutatni, amelyek a mozgalom széles bázisa előtt bizonyítani tudták hasznosságukat/helyességüket.

És az egészben az a legjobb, hogy az egész a mai napig, sőt egyre inkább így működik. Nem csak az AGILE, a dev-szektor  egésze. Világosan kell látnunk, hogy az elmúlt tíz évben, nem csak egyszerűen szemlélet váltás történt. Nem csak arról van szó, hogy új publikációs felületeket vettünk birtokba. Egész egyszerűen egy új, önszerveződő, és ezáltal önjáró, tudományos színtér jött létre, egy tudományos élet és közösség. Egy megkerülhetetlen intézmény, amely nem szorul rá, hogy intézményesítsék. Amely egy olyan biztos, stabil alapot, tömegbázist jelent, amellyel jelenleg egyetlen más tudomány sem büszkélkedhet. Ez önmagában biztosítani fogja az elkövetkező évtizedekre is, hogy az IT és benne elsősorban a szoftveripar a leggyorsabban fejlődő, és legfontosabb, az élet számtalan területére közvetlen és közvetett hatást gyakorló (vagy kikényszerítő)tudományterület maradjon.

Ennek az új tudományos életnek legfontosabb értékei: a nyilvánosság, a tudás bárkinek hozzáférhető módon való valódi megosztása. Kontrolált (moderált) lehetőség a konstruktív hozzászólásra, a vélemény nyilvánításra, sőt nagyon gyakran a tényleges tevékeny közreműködésre. A szerzői jogok maximális tiszteletben tartása, ugyanakkor aprópénzre váltásának elutasítása, illetve ezen értékek közösségre való önkéntes és természetes átruházása. Lásd: A “nevezd meg” elvet számos licence típusban, a tudományos életből átvett a blogokban és publikációkban akkurátusan használt forrás hivatkozások, és a különféle szabad/nyílt/publikus licence típusok részletei (MIT, Appache, CC, stb.).

A modell nem csak egyszerűen működik, hanem döbbenetesen életképes. Olyannyira, hogy szerintem nem vagyunk messze attól időtől, amikor minden tudomány területen kikényszerítődik ez a modell. Egyszerűen azáltal, hogy a dogmatikus szemléletmódot levetkező szereplők, olyan hatékonyság-növekedést érnek majd el, amelynek ellensúlyozására nem lesz többé elegendő a hagyományos erőforrások birtoklásából fakadó materiális erőfölény. Ez elsősorban az információk megosztása, és a széles bázisú együttgondolkodás, a közösségi alkotás élménye révén következik majd be.

A szoftveripar persze ebből a szempontból (is) kivételes helyzetben volt/van, így nem véletlenül vált elsővé. A materiális eszközkészlet szükséglete viszonylag alacsony (mondjuk egy komplett vírus laborhoz vagy egy részecskegyorsítóhoz képest), illetve ez az eszközkészlet is nagyon olcsóvá, igazi tömegcikké vált a szegmens fejlődésével. Az interneten pedig annak megalkotásával párhuzamosan szinte magától állt elő a kritikus publikációs tömeg.

De a modell működőképességére más területeken is lehet már egy-egy elszigetelt példát találni. Nálunk is hír volt például az internet segítségével forradalmi hasnyálmirigyrák-tesztet kidolgozó tinédzser esete. Az információ rendelkezésre állásán (elérhetőségén) és a relevancia-alapú kereshetőségén túl, egyelőre fontos komponense a sikernek a projektnek végül laboratóriumi kapacitást biztosító professzor. (A 200-ból 1!) Aki hajlandó volt a dogmatikus tudomány megszokott határain kívülre merészkedni. Nincs messze az idő, amikor már meggátolni sem lesznek képesek többé mindezt.

Az információnak azonban nem csak rendelkezésre kell állnia, sőt nem csak kereshetőnek, de relevánsan kereshetőnek kell lennie. Mit sem érne az interneten felhalmozott tudás a programozás, vagy bármely más tudomány vonatkozásában, ha nem lennénk képesek releváns találatok formájában rájuk bukkanni. Azaz azokat találni meg relatíve elöl, amelyek valós és fontos információtartalommal bírnak. Mindezt pedig a Google-nek köszönhetjük. Fent már volt szó a tudományos élethez hasonló hivatkozásokról, forrás megjelölésekről, és hogy ezek milyen fontos szereppel bírnak. A Google “Page-rank”-nek nevezett kereső algoritmusa egy nagyon sok elemet tartalmazó, összetett rendszer, de minden bizonnyal az egyik legfontosabb elem benne a súlyozott hivatkozások rendszere. Amely röviden valami olyasmit jelent, hogy nem a hivatkozások puszta száma dönt, vannak fontosabb és kevésbé értékes hivatkozások, ahogy a tudományos életben is. Az Index Tech-rovat nem olyan fontos, mint az MIT Technology Review.

Az interneten nem csak ott van a programozással kapcsolatos tudományok anyaga, de ez a tudomány egyenesen bő egy évtizede itt születik, egyszerűen itt zajlik. Az akadémiai-tudományos gyakorlatból a forrás megjelölés gyakorlatát teljes mértékben átvette, és praktikusan az interneten ez egy link formájában történik.

Mindez pedig a “Page-rank”-kal kiegészülve azt eredményezi, hogy az előállt ismeretanyag relevánsan kereshető, dinamikus, folyamatosan fejlődő, illetve a terület evolúcióját reprezentáló tartalomként jelenik meg az interneten. Amelyet a Google keresőrobotjai (és a persze a mögöttük lévő hatalmas számító kapacitás), a sok ezer szerző nap mint nap elvégzett munkájára építve, sokkal hatékonyabban tartanak karban, mint amire bármilyen tudományos testület képes lenne.

És nem csak hatékonyabban, de sokkal kíméletlenebbül is. Itt senki nem fogja nézni, hogy kinek hány publikáció, milyen fokozat és díj járna a szokásjogok és folyóméterek alapján. Egyszerűen lesznek működő és igaznak bizonyult dolgok, amiket ez a széles bázisú tudományos közönség méltónak talál, és lesznek amik elsüllyednek, zömmel ezek sem érdemtelenül.

Hát valahogy így működik ez. És aki a saját tudományterületén áttörést akar kicsikarni, az minden erejével azon legyen, hogy az az adott tudomány az internetre költözzön. Ne, ne megjelenjen rajta, hanem ott történjen. Annak minden következményével együtt. Nyilvánosan. Hozzáférhetően. Cenzúrázhatatlanul, uralhatatlanul, elszabadulva, önálló életre kelve.

Mert elárulok egy nagy titkot: ez a végső és egyetlen oka, hogy ma a legfontosabb és leggyorsabban fejlődő tudomány az IT és benne a programozás.

Amióta én az eszemet tudom ilyen szempontból, azóta a tudományos-jóslatok szerint folyamatosan ugyanolyan távolságra vagyunk a Moore-törvény végéhez (~10 év). De az ember Marsra szállásához is (~30 év). És itt nem az évek száma a lényeg. Hanem az ellentétes irányú, és jelentéstartalmú konvergencia. Ha ma elkezditek, akkor csak 15 év lesz a lemaradásotok. Igen, forradalomról beszélek a tudományos életben. Mert ez az ami végbement a programozás körül. Nem több és nem kevesebb. Hát ez is az AGILE.

Nagyon jó, hogy a Google is szóba jött. Mert ez lesz a további mondandóm fő sorvezetője. De az már csak a következő alkalommal, mert a terjedelem a nyakunkra tekeredik. Nem tudom Borcsánál átmegy-e, több mint 3 oldal… Elvégre nem regény szeretne ez itt lenni, hanem egy laza poszt a reggeli kávédhoz, esetleg morfondírozni való az esti szörfözés közben.