Agile - Sikerre ítélve?

(A felhasznált rajz Angelina Benedetti munkája.)

"A lehető legrosszabb helyen, a lehető legrosszabbkor éltek. Nem csoda, ha hőssé lettek." - Leia Organa, Alderaan szenátora 











Azt ígértem az előző posztban, írok pár gondolatot azokról a körülményekről, amelyek az AGILE sikeréhez nagy mértékben hozzájárultak.

Az AGILE születésében nagyon fontos komponens, hogy az egész iparág olyan súlyos kihívások előtt állt a 90-es évek végére, amelybe több ponton is beleroppanni látszott.     Ennek oka egyrészt a számítástechnikai vívmányok tömegcikké válása, másrészt az internet és a telekommunikáció robbanásszerű elterjedése és fejlődése volt.

Számos ebből az időből származó tanulmány rámutat az iparág egyes konkrét szegmenseinek sikertelenségére, a legismertebb ilyen talán a Chaos Reports.

Ezek a kudarcok pontosan olyan tévhitek tarthatatlanságát  hozták a felszínre, amelyekkel hamarosan az AGILE is leszámolni készült. Egyre többen beszéltek nyíltan a Waterfall, és a hagyományos menedzsment módszerek problémáiról. A hagyámányos nagyvállalati összetett modellek a végtelen túlgondoltságuk és túlszabályozottságuk ellenére - vagy talán éppen ezért - számos sebtől véreztek/véreznek. Mindebben talán csak az egyik tényező a módszertan, a másik a szereplők hozzállása és az elkötelezettségük mértéke lehet.

De nem csak a módszertanokkal volt probléma, hanem magával a programozással és az ezt alakító nagy szereplőkkel is. Egyáltalán nem véletlen hogy a SUN felemelkedése a Java-val is erre az időszakra esik. Gondoljunk arra is, milyen általános megítélésnek “örvendett” ezekben az időkben például a Microsoft vagy a más hasonló nagy nevek az iparágban, amelyekkel szemben a Linux-világ és a szabad-szoftver, illetve a programozásban az open-source mozgalom zászlót bontott. 

Vagy ott vannak a szintén ez idő tájt kibontakozó digitális szabadságjogokért/szabatosságért (a kettőt gyakran nem is olyan egyszerű elhatárolni egymástól) síkra szálló mozgalmak, amelyeket az időszakban talán a Napster testesít meg leginkább, azaz a peer-to-peer feltalálása (tudod, így működik a torrented ;-)).

Nem az AGILE volt tehát az egyetlen mozgalom amely a kihívásokra próbált választ adni, és nagyon sokukról érdemes lenne megemlékezni, a hatásukat számba venni, sok érdekes poszt kijöhetne egy efféle visszatekintésből. De az igazat megvallva egyik sem tudhat magáénak olyan komoly, az élet számtalan területére átgyűrűző hatást, mint amit az AGILE gyakorolt a szoftverfejlesztésre, és gyakorol ezen keresztül napjainkban sok minden másra is.

Ebben az időszakban a szegmens szűkebb területén, tehát a fejlesztésen belül is fokozódó igény ébredt a problémák forrásának azonosítására, a tévesnek bizonyult dogmákkal való leszámolásra és a paradigmaváltásra. Az AGILE pedig éppen valami ilyesmire vállalkozott.

Könnyen le lehetne vonni mindebből a téves következtetést, hogy a mozgalom eleve sikerre volt ítélve. Jó helyen született (a hatalmas fejlődés kapujába lépő szoftveripar), jó időben (amikor már nyilvánvalóak voltak az iparág egén sokasodó sötét fellegek). Avagy más megközelítésben rossz helyen, rossz időben. Mikor az összeomlás és a kudarc kódolva van a körülményekbe. Az ilyen helyzetből való sikeres kilábalást pedig csak a valódi forradalom biztosíthatja. Forradalom a fejekben, majd a valóságban, melynek élére állnak és tevékeny alkotói lesznek a rossz helyen és időben születettek.

Ezzel szemben az igazság az, hogy a dolog korántsem ilyen egyszerű. A sikernek nem a mozgalom fogantatása idején az iparágat sújtó negatív körülmények, problémák a legfontosabb összetevői. Nem a külső tényezők, hanem valami egészen más, belső, az AGILE-re magára jellemző attribútumok összessége. Olyan pozitív és reményt keltő elemek egymást erősítő hatása, amelyek indokolják majd a nyitó idézet ellentétes értelmű parafrázisát. De minderről a következő posztban...